Az otthoni krémkeverés lényeges alkotói – többek közt a növényi olajok mellett – az illóolajok. Fontos azonban tudni, hogy melyiket milyen céllal és mennyiségben cseppentsünk bele a házikozmetikumunkba, ezért a legfontosabbakról igyekeztem összegyűjteni a legfontosabb információkat.

Elöljáróban csak néhány gondolat arról, hogy mik is azok az illóolajok...
A virágok, gyümölcsök, és egyéb növényi részek azért lehetnek illatosak, mert felhalmozódott természetes, olajos, illékony anyagok, azaz illóolajok vannak bennük, amik egyébként a növény élettani folyamataiban fontos szerepet játszanak. Ezeket az illatanyagokat különböző eljárásokkal (préselés, desztilláció, oldószeres kivonás, stb.) nyerik ki az illatos növényi részekből. Nem mindegy azonban, hogy milyen növény, mely részéből származik egy olajfajta, sőt, bizonyos esetekben a termesztés helye, a begyűjtés ideje is befolyásolja az illat minőségét és gyógyászati hatását.

Vigyázni kell az illataromákkal is, mert ezek csak igen kevés illóolajat tartalmaznak, nagyrészük egyfajta vivőolaj (általában repce), vagy alkohol. Az illóolaj és az aroma közti lényeges különbség (természetesen az összetevőiken és hatékonyságukon túl), hogy az illóolajak nem hagynak foltot a ruhán, elillannak az utolsó molekuláig. Gyógyászati értéke csak a valódi növényi kivonatnak van, a többi, pár száz forintos olajféle csak levegőillatosításra jó, vagy inkább még arra se...

A minél tisztább illóolajok gyógyító alkalmazásának többféle módja lehetséges, de mindig figyelembe kell venni, hogy kit, mit, milyen testrészt és hogyan szeretnénk gyógyítani. Bizonyos esetekben (gyerekeknél, kismamáknál, egyes betegségben szenvedőknél, homeopátiás kezelés alatt állóknál) néhány illót jobb elkerülni. (Ezekre a veszélyekre az olajok hatásainak részletezésekor külön mindig ki fogok térni.)

A legismertebb felhasználási mód a párologtatás, ami egy aromalámpa nevezetű edénykében történik, úgy, hogy annak tálját feltöltük vízzel, abba teszünk pár csepp illót, majd alatta egy kis mécsest gyújtunk, ami gyorsítja az illat szétáradását a levegőben.
Inhalálni; egy széles szájú tálba forró vizet öntünk és ebbe cseppentünk a kiválasztott illóolajból. Törölközővel betakart fejjel fölé hajolva nagyokat lélegzünk.
Általában 1-1,5 l vízhez 10-25 csepp illóolaj adható.

Lehet őket vivőolajokhoz cseppenteni bőrápolásra, masszázsra, bedörzsölésre; általában 50 ml-enként 8-10 cseppet. Konkrét recepteket nemsokára sorolok...:o)

Lehet fürdővízbe tenni, de sohasem csak úgy „tisztán”, mert az olaj nem tud elegyedni a vízben, a felszínén úszva rátapadhat a bőrre és könnyen kicsípheti. Mindig valamilyen ún. emulgeátorban kell feloldani, ami lehet 1-2 evőkanál méz, 1 csészényi tej, vagy tejszín. Egy kád fürdővízhez 10-25 csepp illóolaj adható. (Kleopátra is így csinálta, de erről, majd később… :o)

Csak halkan jegyzem meg, hogy egyes illóolajakat belsőleg (szájon át bevéve) is lehet(ne) alkalmazni, de ettől óva intenélek.

Mielőtt bármilyen formában használnál egy illóolajat, próbáld ki; cseppents néhány cseppet a csuklód belső felületére. Ha allergiás reakciót vált ki a szervezeted (a bőrödön a cseppentés helye vörös és gyulladt lesz) az adott olajtól, akkor sem kell lemondanod jótékony hatásáról, csak inkább nagy hígításban használd! Egy teáskanálnyi semleges olajban (pl. mandula, vagy olívaolajban) oldj fel 1-2 csepp illóolajat, keverd el benne és ismételd meg az allergiatesztet. Ha ekkor a bőröd már nem reagál, nem pirosodik, akkor ilyen oldott formában nyugodtan használhatod az adott olajat.

Az illóolajak hőre, fényre, levegőre és nedvességre is igen érzékenyek (könnyen bomlanak és elillannak), ezért sötét, jól lezárt üvegben, hűvös helyen kell őket tárolni. Krémkeveréskor csak a már kihűlt alapkrémbe keverhetők.

A következő bejegyzésben leírom majd néhány - általam kiválasztott, rendszeresen alkalmazott, fontosnak ítélt, vagy hőn szeretett - illóolaj legfontosabb tulajdonságait.
Szóval, folytatása következik...

A képek forrása: az absolutelyessentialoils.com és davidowensvintage.com oladalak.