Egyetemista koromban naponta vonatoztam vidékről Pestre és vissza. A hazaútra mindig vettem egy vajas pogácsát a metrókijáratnál lévő sütödéből. Egy jó könyvvel pogit rágcsálva élmény volt a vonatút.

Azóta sok vajaspogácsa receptet kipróbáltam már, de azt a régi ízélményt nehéz volt rekonstruálni. Végül a nagymamám egy régi kis háztartásvezető füzetecskéjében találtam, valami hasonlót, ami kicsit átalakítva hasonlít arra A Bizonyos VajasPogácsára.

Hozzávalók (24 darabhoz)

• 500 g liszt (250 g fehér tönkölybúza és 250 g sima búzaliszt)
• 250 g vaj (szerintem jobb, mint a margarin)
• 30 g friss élesztő
• 100 ml tej + kevés méz, vagy cukor
• 4 tojás
• 1 kis pohár tejföl
• 1-2 ek cukorféle
  (barnacukorral szoktam csinálni)
• 2-3 tk só
• 1-2 tk vaníliaesszencia, vagy 1 vaníliarúd (el is hagyható)

a tetejére esetleg

• 1 tojás
• szezámmag, tökmag, őrölt / hántolt mandula, dió
• reszelt sajt

Elkészítés

A hideg vajat elmorzsolom a liszttel.
A langyos mézes tejben elmorzsolom az élesztőt és kicsit hagyom felfutni.
A tojást és a tejfölt jól elkeverem és hozzáadom a cukrot, a sót és a vaníliát is.
Beleöntöm a lisztes vajba és az élesztőt is hozzájuk adom.
Addig dagasztom csak a ragacsos masszát, míg a liszt fehérsége el nem tűnik.
Konyharuhával letakarom a tálat és hagyom jó 15-20 percig pihenni.

Mikor újra előveszem a tésztát, belisztezett kézzel lisztezett felületre teszem, egy kicsit átgyúrom a még mindig elég ragacsos masszát, majd ujjnyi vékony lappá nyújtom.

Most jön a hajtogatás része, ami a tutifinom állagát adja majd a kisült pogácsának, így megéri a bíbelődést.

A kinyújtott lapot, mint egy levélpapírt, háromba hajtom úgy, hogy a felső harmadot a középső harmadra, majd az alsót is a középsőre.
Az így kapott hosszú csík mindkét végét visszahajtom a középvonalig, majd, mint egy könyvet a közepénél is összecsukom úgy, hogy a zárt része (a „könyv” gerince) a baloldalon legyen.



Ezt a hajtogatást-nyújtást 15-20 percenként még 3-4szer megcsinálom, úgy, hogy közben konyharuhával letakarva a lisztezett felületen hagyom pihenni az „összecsukott könyvet”.

Mindeközben a tészta egyre homogénebb és jól formázható lesz, már ragadni sem ragad.
Az utolsó nyújtásnál csak kb. 1,5-2 cm vastagra nyújtom, hogy legyen testük a pogácsáknak, majd egy 6 cm átmérőjű szaggatóval kiszaggatom, és sütőpapírral bélelt tepsibe sorakoztatom őket.

A tetejüket 1 felvert tojással megkenem és magokkal, vagy őrölt / hántolt mandulával, dióval, esetleg sajttal, vagy egyiket ezzel, másikat azzal megszórom.

Előmelegített, forró sütőbe teszem a pogácsákat, de a hőfokot pár perc után visszább veszem közepes erősségűre (kb. 200°C-ra). Ajtónyitogatás nélkül, kb. 25-30 percig (pirulásig) hagyom őket sülni.

Tipp

• Úgy is csináltam már (idő hiányában), hogy este összeállítottam a tésztát és a tálat frissentartó-fóliával letakarva éjszakára hűtőbe tettem (mint a hidegen kelt tésztát).
  Reggel aztán a már egész’ kezelhetővé vált tésztát, átgyúrtam, 1-2-szer hajtogattam (nem pihentetve közben), kicsit vékonyabbra kinyújtottam, kiszaggattam, és a tepsiben kelesztem, majd kisütöttem. Így is (kicsit gyorsabban) nagyon finomak lettek.
• Kisebb szaggatóval, kisebb pogikat is lehet természetesen sütni. Ezek az egy falatosak általában gyorsabban elfogynak, de számomra a nagy az igazi nosztalgia...

Megjegyzés

• Nem szeretek kis mennyiségű tésztával bajlódni, ha kelt tésztáról van szó, így inkább egyszerre bedagasztok nagyobb adagot, amit, ha nem sütök ki egyszerre, elfelezem és az egyik része (szaggatás előtt) megy a mélyhűtőbe. Újrafelhasználásnál csak este előveszem (letakart tálban felolvasztom, kelesztem) és másnap már nyújthatom, szaggathatom, süthetem is.
• A mennyiségek jól felezhetőek, csinálhatsz csak 12 darabot is.
• A tészta hajtogatását sokkal nehezebb megfogalmazni és leírni, mint megcsinálni! Kevesebb, mint 3 percig tart negyed óránként…Próbáld ki, szerintem megéri.
   

A nagymamám füzetecskéje, amiben a recept eredetijét találtam a Takarékosság a háztartásban, Háztartási napló '76. (Táncsics könyvkiadó).