Nemrég' egy csütörtök délután látogatóban voltunk, ahol a Lányok ki-be futkorásztak a szobából az erkélyre. A Kisebbik egy kifelémenetben egyszer csak elfelejtette megemelni a lábacskáját, ami elakadt a küszöbben, Ő pedig orra esett. A homlokát a korlát fém szerkezetének egyik éle csúnyán felhasította. Fejseb lévén elég horrorisztikus látványt nyújtott; rögtön tudtuk; irány az ügyelet...

A vért letörölgettem, a sebet egy ragtapasszal óvatosan leragasztottam és kocsibavágtuk magunkat.
De hol van este 8kor sebészeti ellátás? Telefonálgatásba  kezdtem; hasonszőrű anyukákat hívtam, de nem kaptam egyértelmű választ. Végül tárcsáztam a mentőket és tőlük kértem tájékoztatást. Mint kiderült, ilyen és ehhez hasonló sürgősségi orvosi ellátásra szoruló helyzetben a jó megoldás:

• Rögtön hívni a 104-et
• Elmondani röviden, mi a gond, kivel, hol, mi történt
• Megkérdezni, hogy melyik az ügyeletes kórház a körzetben (már, ha nem mondanák rögtön)
  
• Természetesen, ha nem egyértelmű, megkérdezni, hol van és hogyan lehet legegyszerűbben odajutni.

Végül a Szent János kórház gyereksebészetén kötöttünk ki, ahol egy nagyon kedves Doktorbácsi gondosan ellátta, összeragasztotta a sebet, ellátott minket jótanácsokkal és még egy cuki pingvint is kapott Sebesült Leánykám a bátorságáért .

Muszáj említést tennem a szakrendelőben pompázó Tündéri falfestésről
Néhány naponta még párszor vissza kellett mennünk a szakrendelőbe, ahol várakozás közben, ha nem Trixi könyveket olvastunk, gyönyörködtünk a falakat borító bájos tündérekben, mesealakokban. Az ilyen dekorfestések egyik sarkában az alkotó fel szokta tüntetni nevét, mobilszámát további megrendelések reményében, de itt nem találtunk semmit. A kórház dolgozói is csak annyit tudtak mondani; önkéntesek felajánlásából készült a falfestés 2009-ben. Ezzel persze, nem értem be és nyomozni kezdtem, de a konkrét alkotókat még nem sikerült megtalálnom.

Találtam viszont egy másik ehhez kapcsolódó érdekességet. A Magyar Máltai Szeretetszolgálat  Mesefal néven programot indított 2000 tavaszán, aminek keretén belül kezdetben játszóházak készültek néhány budapesti játszótéren, amik falait önkéntes  anyukák díszítették különböző rajzokkal, mesefigurákkal.
Ennek kapcsán született az ötlet, hogy gyermekkórházak falait, lépcsőházait is díszítsék ki ilyen módon, hogy a nyomasztó környezetet barátságosabbá tegyék.

Saját tapasztalatunkként mondhatom, hogy sokkal jobb Kicsikkel vidám rajzok közt várakozni egy-egy általában kellemetlen, vagy fájdalmas orvosi beavatkozás előtt, mint üres falakkal körülvéve.

Az első ilyen intézmény a Heim Pál Gyermekkórház volt, majd az ötletet később más fővárosi, majd vidéki kórház is átvette. Egy ilyen, a Mesefalprogramon kívüli kezdeményezés révén készült a János Kórház festése is.

A Mesefalprogramról bővebben a Magyar Máltai Szeretetszolgálat honlapján olvashatsz.

A képen látható festés a salgótarjáni Szent Lázár Megyei Kórház falán található.
(Sajnos, mindig elfelejtettem elvinni magammal a fényképezőgépemet János kórházba menet; egy jó ideig pedig remélem, nem kell újra arra járnunk, hacsak nem a fotó kedvéért.)