Erdő szélén,
lombok alatt,
ott, ahol a
patak szalad,

pletykálkodnak
mind a vének
s lepkelányok:
Hú de szépek!

Hangya Jani
rakja, rakja,
csak a láng
el ne ragadja!

Arra tipeg
Lepke Panni:
„Hú, de jó kis
kerti parti."

Szent Ivánkor,
egye fene,
hadd szóljon a
terefere!

Lobog a tűz,
lángja dagad,
körbeállják
a bogarak.

A poloskák
csak zabálnak,
legyek jönnek,
kunyerálnak.

Van itt minden:
fagyi torta,
a kicsiknek
sült cukorka.

Boti s Joli
odaülnek,
táncdalokat
hegedülnek.

Aztán mikor
üt az éjfél,
nekilódul,
aki nem fél.

Sáska szárnyal,
és körötte
tüzet ugrik
a sok szöcske.

Kis katica
csak téblábol,
nem vetkőzik
ki magából:

„Nem kell a baj,
nem kell nekem!
Maradok a
fenekemen."

Ám a szomszéd,
Szöcske Jenő,
neki se fut,
oly vakmerő.

Szánja-bánja
is utána,
kibicsaklott
a bokája.

„Figyeljetek!
– mondja Prücsök.
– Megtisztulni,
most én jövök!"

 „Csak ügyesen,
nosza, hoppsza!"
Egykettőre
átugrotta!

Tátott szájjal
néz Enikő:
gyönyörű szép
szitakötő.

Kis kacsóját
megemeli,
szimpatikus
a srác neki.

Boldogan lép
közel Prücsök:
„Tudja, hölgyem,
úgy örülök!"

Tücsök mama
kiált oda:
„Ki fog hűlni
a vacsora!"

Tücsök papa
odahajol:
„Nem látod, hogy
épp udvarol?"

Így történt, hogy
egész este
Prücsöknek biz'
nagy volt kedve.

Indultak is
mégpedig
keringőzni
reggelig.