Október 31. estéje Halloween, azaz teljes angol nevén "All Hallows Eve", magyarul ’minden szent estéje’,
November 1. Mindenszentek ünnepe,
November 2. Halottak napja.

Hogy is van ez? Mi köztük az összefüggés? Utána olvastam…

A termés betakarítását, a napos, dolgos időszak lezárását, a sötét, hideg, téli napok kezdetét és az elmúlást köszöntő őszhöz kapcsolódó ünnep minden nemzet hagyományaiban megtalálható különböző formákban. Sőt, ez az egyik legrégibb ünnep. Az évszázadok során a népek keveredésével (a Római-Birodalomban) a hagyományok és szokások is keveredtek; összemosódott a kelta napisten Samhain-fesztivál, a római gyümölcstermést köszöntő Pomona-nap, és a keresztény halottak napja.

Halloweent, az óév utolsó napján éjszakáját (október 31-én) a kelták a Halottak istenének szentelték, aki megengedte az elhunyt lelkeknek, hogy családjaikhoz hazalátogassanak. Az emberek féltek a visszatérő szellemektől és démonoktól, ezért az ünnepség kezdetén hatalmas máglyákat gyújtottak, áldozatokkal kedveskedtek isteneiknek, állatjelmezekbe öltöztek, hogy elijesszék falvaikból az ártó lelkeket.

November első napja a keltáknál az év kezdete, amit a Samhain-fesztivállal ünnepeltek. Hiedelmük szerint ekkor Napistenük (Samhain), aki az emberek számára a termékenységet, a munka szeretetét és a bőséget jelképezte a hideg fogságába került. Hajnalig táncoltak a szent tüzek körül, ezzel búcsúztatták az életadó napos időszakot és köszöntötték a sötétséget, az elmúlást. Ilyenkor (újév első napjaiban) emlékeztek az elhunytaikra is

Mindenszentek ünnepét a keltáktól vette és alakította át saját liturgiája szerint a nyugati keresztény egyház is 609-ben. Ekkor azon szentekről emlékeztek meg, akiknek nincs külön emléknapjuk. Egészen a VIII. századig május 13-án, ültek meg (ekkor avatták keresztény templommá az összes isten tiszteletére emelt római Pantheont). Az ünnep később áttevődött november 1-jére, valószínűleg szintén kelta hatásra.
Tűzgyújtással, felvonulással ünnepelték, az emberek beöltöztek szenteknek, angyaloknak és ördögöknek. A kereszténység terjedése azonban nem mosta el a régi hagyományokat sem, az évek során a különböző szokások összevegyültek. A kivándorlók magukkal vitték a kelta gyökerekből származó Halloweeni és a holtakra emlékezés hagyományát Észak-Amerikába is, ahol az egyre nagyobb népszerűségre tett szert. Később a világ számos részén elterjedt, és az utóbbi pár évben meglepően híressé vált Nyugat-Európában is.

November 2. Halottak napja a római katolikus egyházban az összes meghalt hívő emléknapja. Megünneplését csak 998-ban vezették be bencés rend hagyományaiba, ami a XIII. század végére vált általánosan elfogadottá.
A halottakról, elhunyt szeretteinkről való megemlékezés, és az értük való közbenjárás a purgatórium (tisztítóhely) katolikus hittételén alapszik. E tanítás szerint az élő hívek imája segít a holt lelkeknek, hogy megtisztuljanak, és bebocsátást nyerjenek a mennybe.

Az elhunytakról való megemlékezés minden kultúrában megtalálható, de nemzetenként más és más hiedelem és szokásrend kapcsolódott hozzá.
- Magyarország egyes vidékein harangoztattak a család halottjaiért, máshol ételt ajándékoztak a szegényeknek.
- Sokan úgy tartották, hogy a halottak ezen az éjszakán kikelnek a sírból, így a családi lakomán nekik is terítettek, és minden helyiségben lámpát gyújtottak, hogy eligazodjanak a házban.
- Máshol azt gondolták, hogy ezen az éjjelen az elmúlt évben meghaltak lelkei vándorolnak a holtak birodalmába. Az emberek a szellemeknek ételt és állatot áldoztak, hogy megkönnyítsék útjukat.
- A régi kelták szerint az eltávozott lelkek ilyenkor hazaindulnak régi otthonaikba, és megpróbálnak visszatérni a földi világba. Az emberek úgy védekeztek a szellemjárás ellen, hogy házaikban eloltották a tüzet, hogy a hideg és barátságtalan tűzhely ne vonzza a hazalátogató szellemeket. Hogy megtévesszék és könnyebben elűzhessék az ártó lelkeket, az élők is szellemnek, állatoknak, félelmetes lényeknek öltöztek, így táncoltak, mulatoztak az utcákon. Úgy tartották, hogy a gonosz szellemek csak akkor térnek vissza saját világukba, ha étellel kínálják, vagy megijesztik őket. Az angol nyelvterületeken a gyerekek ma is jelmezekbe bújnak és kezükben tökből faragott vicces, vagy ijesztő lámpást és kis kosárkát tartanak. Így járnak házról-házra és finomságokat gyűjtenek, miközben azt kiabálják „Trick or treat” (szabad fordításban: csokit vagy csalunk! Magyarán, aki nem ad édességet a becsöngető gyerkőcnek, számíthat egy kellemetlen meglepetésre).
Éjjel a felnőttek partikat szerveznek, kísértet történeteket mesélnek, mulatnak, és természetesen töklámpások díszítenek mindent.

Ennek a vigyorgó tökfejnek a neve Jack O’Lantern, aki ma már Halloween jelképeke. A történet szerint nevét egy Jack nevű részeges, tréfás kedvű emberről kapta, aki megviccelte az ördögöt, amikor az a tivornyák végén folyton zaklatta. Egy ilyen kísértéskor Jack rávette, hogy versenyezzenek, ki tud jobban fára mászni. A sátán természetesen elfogadta a kihívást, és egyre magasabbra kapaszkodott egy hatalmas fán, aminek törzsére Jack közben egy keresztet rajzolt. Az ördög köztudottan irtózik a kereszt érintésétől így nem tudott lejönni a fáról. Jack csak úgy engedte le a patást, hogy megígérte vele; nem kísérti őt többé. Amikor Jack meghalt se a mennyországba nem engedték be (iszákossága és csínytevései miatt), se a pokolba, mert az ördög is haragudott rá, amiért korábban túljárt az eszén. De az ördög mégis odadobott Jacknek egy izzó fadarabot a pokol tüzéből, hogy legalább ne sötétben kelljen kóborolnia az idők végezetéig. Jack beletette a lángot egy kivájt zöldségbe (különböző források szerint retekbe, répába, tökbe), és azóta bolyong lámpásával a mennyország és a pokol között. A babonás emberek, egy ilyen lámpást tesznek a házuk elé vagy az ablakukba, hogy elűzzék Jacket.

Magyarországon mi kicsit másképp ünnepelünk, bár már itthon is egyre inkább divatos lett a Mindenszenteket megelőző nap bulizós, rémisztgetős hangulata és kivájt töklámpások készítse.
Mindenszentek napján rendbe tesszük, és virággal díszítjük a sírokat, gyertyát gyújtunk halottaink lelki üdvéért. Ehhez a szokáshoz kapcsolódó némelyik népi hiedelem szerint ennek az a célja, hogy a világosban a "véletlenül kiszabadult lelkecskék" újra visszataláljanak a maguk sírjába, ne kísértsenek, ne nyugtalanítsák az élőket. Azért kell megszépíteni ilyenkor a sírokat, hogy a halottak szívesen maradjanak lakhelyükben. Egyes népek még ennivalót is vittek a temetőbe.
November elsején a szeretteinkért való gyertyagyújtás meghitt és családi esemény, ahol az emlékezés és a lélek halhatatlanságába vetett hit a legfontosabb.

Aki ezeken a napokon nem tud kimenni a temetőbe, az otthon is gyertyát gyújthat. És nem csak az év ezen napján; a halottakért égő gyertyák tüze megtisztulást hoz, nem csak az elhunyt lelkeknek...

Forrás: wikipedia.hu, mimicsoda.hu, sulinet.hu, édenkert.hu, vitalmagazin.hu

Szerző: kreativiki  2011.10.31. 06:16 Szólj hozzá!

Címkék: nap mitológia Ezoterika

A bejegyzés trackback címe:

https://tarkafirka.blog.hu/api/trackback/id/tr723341621

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.