A Vízkeresztről szóló bejegyzésemben írtam, hogy a Háromkirályok és Jézus megkeresztelkedése mellett első csodatételéről is megemlékeznek a keresztények. Ez utóbbi már akkor is szöget ütött a fejemben, hát igyekeztem utánajárni a dolognak.

Végül sok-sok keresztény oldalt és jeles napok naptárt átböngészve rátaláltam a lényegre:
Egészen pontosan a Vízkereszti ünnepkörhöz kapcsolódóan, de nem január 6-án, hanem az azutáni második vasárnap emlékeznek meg a katolikus templomokban Jézus első csodatételéről, ami ilyenkor imádkozással, énekléssel, evéssel, ivással társul. A pap ezen a vasárnapi misén olvassa fel és magyarázza, János evangéliuma 2. fejezetének 1–13. verseiben leírt kánai menyegzőről szóló történetet.
A kánai menyegzőn (a János evangéliumában leírt legenda szerint) Jézus a vizet borrá változtatta. Ez a tette tulajdonképpen „epifánia”, azaz 'az Úr megjelenése’, mert a tanítványok számára ekkor vált először láthatóvá Jézus csodatévő ereje, isteni mivolta. Ezért lett része a vízkereszt liturgiájának, és ezért sorolódott ez is a január 6-án megünneplendő „epifánia” események közé.

A kánai menyegző története:
Lakodalom volt a galileai Kánában, ahová Jézust és tanítványait is meghívták.
A zsidóknál az volt a szokás, hogy ha leány volt a menyasszony, akkor egy teljes hétig, ha özvegyasszony ment újra férjhez, akkor 3 napig tartott a menyegző. A vendégek naponta jöttek és mentek, a násznép folyamatosan cserélődött, de a násznagynak és az étel-italnak mindvégig ki kellett tartania. Ha azonban a lagzi egy hétig tartott, előfordult, hogy elfogyott a bor. Kánában is ez történt…
„Amikor fogytán volt a bor, Jézus anyja megjegyezte: Nincs több boruk!
Jézus azt felelte: Mit akarsz tőlem, asszony? Még nem jött el az én órám!
Erre anyja szólt a felszolgálóknak: Bármit mond nektek, tegyétek meg!
Volt ott hat kőkorsó a zsidóknál szokásos tisztálkodás céljára, mindegyik két-hárommérős.
Jézus szólt nekik: Töltsétek meg a korsókat vízzel!
Meg is töltötték őket színültig. Ekkor azt mondta nekik: Most merítsetek belőle, és vigyétek oda a násznagynak. Odavitték. Amikor a násznagy megízlelte a borrá vált vizet, nem tudta, honnét való, a szolgák azonban, akik a vizet merítették, tudták. Hívatta a násznagy a vőlegényt, és szemére vetette: Először mindenki a jó bort adja, s csak mikor már megittasodtak, akkor az alábbvalót. Te mostanáig tartogattad a jó bort!
Ezzel kezdte Jézus csodajeleit a galileai Kánában. Kinyilatkoztatta dicsőségét, és tanítványai hittek benne.”
(Jn. 2,11).

Ezt a történetet régen vidéken több háznál is eljátszották, elénekelték a kánai menyegzőről szóló éneket. Víznek nevezett bort vittek a szobába, amit a gyülekezet kijelölt násznagya megáldott, énekeltek, imádkoztak, majd hozzáláttak az evéshez, iváshoz, sőt táncra is perdültek.
Ezeket az énekeket nemcsak a kánai menyegző vasárnapján, hanem disznótoron, lakodalmi vacsorán, sőt halotti toron is énekelték.

Jézus első csodatételének motívuma, ahogy a vizet borrá változtatta később az utolsó vacsorán is megjelent. A víz átlényegülésének szimbóluma fő eseménye a keresztény szertartásoknak. Az eukarisztiában (Úrvacsora), Jézusnak az utolsó vacsorán a kenyérről és borról mondott szavait és cselekedeteit ismétli meg a miséző pap, vagy tiszteletes liturgikus módon.

Források, amiket végigböngésztem az összefüggéseket keresve és segítségemre voltak: segitok.wordpress.com, sulinet.hu, lexikon.katolikus.hu, mek.niif.hu

A kép forrása az examiner.com oldal.
 

Szerző: kreativiki  2012.01.15. 01:15 Szólj hozzá!

Címkék: Ezoterika

A bejegyzés trackback címe:

https://tarkafirka.blog.hu/api/trackback/id/tr133540157

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.