Akinek van ovis kisgyermeke, étterme, vagy boros pincéje, az biztosan hallott már Tours-i SzentMártonról :)
De hogy jön össze a liba sülve, vagy az esti felvonuláson lámpást díszítve, a bor és Márton november 11-én?

Születése

Tours-i Szent Márton (, mint oly sok híres ember a világban :) a mai Magyarország területén, Szombathelyen született 316 körül. Természetesen, akkor még Pannóniának hívták ezt a római tartományt és Sabariának a várost; a szülei is pogány rómaiak voltak. Nem is éltek itt sokáig, átköltöztek az itáliai Paviába (az akkori Ticinumba).

Katonaság

Az apa a császári hadsereg tribunusa ('ezredese') volt, így Márton hiába jelentkezett katekumennek ('ifjú kereszténynek'), 15 évesen be kellett állnia katonáskodni a lovassághoz.
Jelleme, elhivatottsága miatt azonban inkább papként és nem katonaként viselkedett. Egyszerű és tiszta életmódja, felebaráti szeretete révén kiemelkedett társai közül.

SzentMárton és a Koldus

Az egyik híres, róla szóló legenda szerint éppen Amiens-ben szolgált, amikor a kemény téli hidegben rongyaiban vacogó koldussal találkozott. Kardjával kettéhasította köpenyét és a felét a szegény emberre terítette.
Úgy mondják, azon az éjszakán megjelent előtte Jézus a fél köpönyegben. Ez az élmény még inkább elmélyítette benne a keresztény lelkületet; 334-ben meg is keresztelkedett.

Az egyház szolgálatában

Nem sokkal később kilépett a hadseregből és a mai Poitiers püspökénél, Hilariusnál jelentkezett egyházi szolgálatra, aki exorcitává ('ördögűzővé') szentelte. Márton lelkesen hirdette a keresztény hitet (a szüleit és sok más pogány rómait is sikerült megtérítenie), de erősen ostorozta az akkor ébredező arianizmus követőit ('Arius püspök híveinek mozgalma, a kereszténység egyik ága volt'). Olyannyira összetűzésbe került velük, hogy megkorbácsolták és száműzték.
Ekkor kezdődött Márton remetesége.

Később Hilarius visszahívta és földet adományozott neki a város környékén. Márton cellája mellé hamarosan tanítványok költöztek; így tették le Ligugé kolostorának alapjait, ami Gallia első szerzetesi közössége lett.
Itt élt, tanított és gyógyított SzentMárton. A környékbeliek csodatételeket tulajdonítottak neki; ördögűzések, gyógyítások, halottak feltámasztása által vált híressé.

SzentMárton és a libák

371-ben meghalt Tours püspöke, akinek helyére Mártont akarták felszentelni, de ő nagyon vonakodott a kinevezéstől.
Ekkor született a másik, talán híresebb legenda, mely szerint Márton egy libaólban bújt el a püspökség elől, de a ludak gágogása elárulta őt.
A történetben annyi igazság biztosan van, hogy a nép erőnek erejével vitte Mártont a templomba és kijárták a galliai főpapoknál, hogy őt válasszák meg püspöknek, mert azoknak nagyon nem tetszett a szegényes, hétköznapi megjelenésű ember.

Apostoli tevékenysége

Márton püspök gyalog, esetleg szamárháton járta a vidéket, térített, tanított és gyógyított. A kereszténységben elsőként szervezte hálózatba vidéki egyházközségekként a tanyákat, falvakat, amiket folyamatosan látogatott és támogatott.
Egy ilyen zarándoklat során betegedett és halt meg 397. november 8-án. Ő volt az első olyan szent, aki természetes halállal és nem mártírként vesztette életét.
Temetését 11-én tartották Toursban, ahol sírja fölé utódja Szent Britius kápolnát emeltetett, amit később bazilikává bővítettek.

Attribútumai
Tours-i Szent Mártont szinte mindig lóháton ábrázolják katona ruhában, de püspöki rangja jelképeivel, ahogyan éppen kardjával félbevágja köntösét. Néhol liba, vagy pénzérme (alamizsna) is megjelenik a szent mellett.

Akiket védelmez
A koldusok, a katonák, a ló- és lúdtartók, szőlőművelők és Franciaország védőszentje.
Szent István királyunk Szűz Mária mellé Szent Mártont választotta az ország (katonai)védelmezőjévé.
A tény, hogy magyar területen született, hazánkban különösen népszerűvé tette Tours-i Szent Mártont; nevét rengeteg település neve őrzi.

Márton-napi lúd
E hagyománynak a legendás gágogáson kívül prózai magyarázata is van:

• e vándormadarak távozása egybeesik a Szent emléknapjával.
• a középkorban földesúri járandóságnak számított a liba, ami ilyenkorra jól meghízott a sok töméstől és vágósúlyba került. A szüretek, betakarítások után november közepe a fizetés, jobbágytartozás lerovásának időszaka volt.
  
• "Aki Márton-napon libát nem eszik, egész éven át éhezik" járta a mondás leginkább a Dunántúlon, így ezen a napon lakomákat rendeztek, hogy aztán a következő esztendőben bőven legyen étel, ital a háznál.
  

Márton-napi bor
A hagyomány gyökerét szintén a népi életvitelben, a mezőgazdaságban kell keresnünk.
Az ősz elején szüretelt, préselt szőlőlé november közepére "forrja ki magát", válik borrá. A szőlősgazdák ilyenkor ünnepélyesen levonulnak a pincékbe megkóstolni az "új bort", hogy megízleljék, milyen minőségű lesz/lett a nedű.
Ezért lett "a bornak Szent Márton a bírája".

Márton-napi lámpások
Az óvodákban, kisiskolások körében egyre népszerűbb a Márton-napi lámpás felvonulás. November közepére a nappalok jelentősen rövidülnek, már kora délután besötétedik. A téli időszakra eső szenteknek, ünnepeknek emiatt "fényhozó" jelentőségük is van.

...És különben is; ideológia nélkül is milyen jól illik egy meghitt gyertyafényes családi vacsorán a párolt lilakáposztához a ropogósra sült libacomb és egy zamatos vörösbor! ;)

Forrás
Kristin E.White: Szentek kislexikona, www.jelesnapok.oszk.hu