Szent György, akinek emléknapja április 24. (néhol 23.) a Római-birodalom katonája és keresztényüldözés egyik mártírja volt, akit leginkább a sárkányt legyőző lovag képében ismerünk és sajnos sokkal többet nem is nagyon tudhatunk róla…

Georgios 270 körül született egy előkelő, keresztény családba, a Római Birodalom Kappadókia nevű tartományában (Kis-Ázsiában). Apja katonai tehetségét örökölve már egészen fiatalon százados, majd pár évvel később pedig magas rangú helyőrségparancsnok lett Diocletianus császár szolgálatában. A császár azonban a keresztények ellen fordult, üldözni kezdte őket. 297-ben rendeletet hozott, mely szerint az államigazgatásban dolgozó keresztény vallású tisztviselőknek választaniuk kellet, vagy a pogány isteneket imádják, vagy lemondanak hivatalukról. György ez utóbbit választotta, ami miatt börtönbe vetették, és miután a legkegyetlenebb kínzásokkal sem bírták őt hitétől eltéríteni, 303. április 24-én (más források szerint egy nappal korábban), 28 éves korában kivégezték a palesztin Lydda-Dioszpoliszban. Tiszteletére sírja fölé templomot építettek.

A sárkányölés története
A Legenda aureában leírtak szerint Líbia Sylena városának falai előtt elterülő tóban élt egy förtelmes szörny, aki mérgező leheletével megfertőzte a levegőt és félelemben tartotta a város lakóit, akik nem tudták őt legyőzni. A polgárok elhatározták, hogy naponta feláldoznak egy-egy juhot, hogy így megbékítve tartsák távol a várostól a sárkányt. Egy idő után a juhok elfogytak, ezért kénytelenek voltak naponta egy embert küldeni maguk közül áldozatul. Sorsot húztak, ami alól senki sem vonhatta ki magát. Egyszer aztán a király leányára esett a választás (Antiochiai Szent Margitra), aki sírva vett búcsút szüleitől és a város kapuja elé vonult. György lovag éppen akkor lovagolt arra és meghallván, hogy mi a lány bánata, megígérte, hogy Isten nevében megmenti őt. Jött is az éhes sárkány, hogy felfalja újabb áldozatát, de György keresztet vetett, fölpattant a lovára, és zászlós lándzsájával olyan súlyos csapást mért a sárkányra, hogy az a földre zuhant. A királylány övével áthurkolta a szörny nyakát és, mint egy szelíd kutyát úgy vezette be a városba. A rémült embereknek azt mondta, hogy csak akkor öli meg a sárkányt, ha keresztény hitre térnek. A király és népe természetesen elfogadta a feltételt, megkeresztelkedtek, György pedig kihúzta kardját és megölte a sárkányt.
A városban építettek egy templomot, aminek az oltáránál forrás fakadt. Ennek vize meggyógyított minden beteget, aki csak ivott belőle.

A sárkányölő ősi mondája a 11. században fonódott össze a kezdettől fogva nagy tiszteletnek örvendő Szent György vértanú alakjával, aki így a keresztény lovagok példaképe lett és minden hitben élő emberé a gonosz elleni küzdelemben.

Ábrázolásokon lovagi vértezetben, karddal, pajzzsal, lándzsával és fehér alapon vörös keresztet ábrázoló zászlóval láthatjuk leginkább fehér lován ülve, ahogy éppen megöli a sárkányt. Néhol a háttérben a megmentett város és a királylány is megjelenik. Más alkotásokon pedig egy másik lovag-szenttel, Szaloniki Szent Demeterrel jelenítették meg, például a magyar Szent Koronán is, ahol mellettük még jelen van két orvos-szent is; Szent Damján és Szent Kozma.

A legelfoglaltabb védőszent
Szent György a keleti és nyugati egyházban is a legnépszerűbb szentek közé tartozik; a hitetlenek ellen hívták segítségül.

A tizennégy segítőszent egyike, mert halála előtt azt kérte, hogy akik az ő nevében fohászkodnak majd betegségek, járványok (leginkább pestis, lepra) idején Istenhez, azok megmenekülhessenek. Ezért az ispotályok védőszentje is.

A lovagok, lovaskatonák, fegyverkovácsok, és a vándorlegények, városok, várak, templomok védőszentje volt, ma már a cserkészeké és a rendőröké is.

Több ország (például Anglia, Grúzia, Oroszország, Portugália, Aragónia) és város (például Isztambul, Genova, Velence) patrónusaként is tisztelik.
Az angoloknál Oroszlánszívű Richárd ajánlotta magát és harcosait Szent György oltalmába, mikor keresztes hadjáratot indított a Szentföldre és ettől kezdve minden angol uralkodó az ország védőszentjének tekintette. A brit katonák és tengerészek egyenruhájának tervezésekor a lovag-szent címerképeit vették alapul, és a lobogójukon, Union Jacken is Szent György vörös keresztje szerepel.

Több lovagrend védőszentje, így az angol Térdszalag rendé és a magyar alapítású Szent György Lovagrendé is. Ez utóbbi lovagjainak célja a jellemes élet hirdetése karitatív tevékenységekkel.

Megjegyzés:
A régi magyar naptárakban Áprilist Szent György havának is nevezték, ahogy azt már megemlítettem a hónap első bolondos napján.
A sárkányokról pedig a 2012-es kínai újév első napján írtam.

Forrás: Kristin E. White: Szentek kislexikona, A keresztény művészet lexikona.
A kép eredetijének forrása a piousfabrications.com oldal.

Szerző: kreativiki  2012.04.24. 04:24 Szólj hozzá!

Címkék: szent Ezoterika

A bejegyzés trackback címe:

https://tarkafirka.blog.hu/api/trackback/id/tr924470761

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.