Az általam elhúzott Horgolt mézesmadzagok nagy része "körhorgolással" kezdődik.
Ezt többféleképpen lehet megvalósítani:
- A legegyszerűbb, ha egy megfelelő számú szemből álló láncot egy hamispálcával (angolul 'slip stitch', röviden 'st') összekapcsolok így:
Készítek egy csúszócsomót, majd sorban horgolom a szemeket. Végül a kezdőszembe szúrom a tűt és hurkolás nélkül egyszerűen áthúzom a szálat. (A csúszócsomó és a szemek készítésének aprólékos leírását ITT találod.)
Ez után a lehet a kör "belsejébe" vagy a láncszemekbe horgolni a következő sor pálcáit.
Ily módon a horgolmány közepe általában "lyukas" hatású.
(Ha kevés kezdőszem köré horgolsz sok pálcát a lyuk akár "be is tud tömődni".)
- Egy másik - általam nagyon kedvelt megoldás - az "állítható-", vagy duplagyűrű, avagy közismertebb nevén 'magic ring', esetleg 'adjustable ring'.
A fonalat az ujjaim köré hurkolom, majd a szélvég alatt a tűre tekerve felhúzom a "belső" szálat, hogy egy kezdőhurok keletkezzen a tűn.
Most a végszál felett tolva a tűt húzom át a kezdőhurkon a tűtől legmesszebb eső szálat. Így egy kezdőcsomó hurkolódik a körré váló fonalra.
A kezdő pálcákat erre a körre horgolom rá a szokott módon. (A különböző pálcák horgolási módját ITT találod.)
A kezdőkör átmérőjét a lelógó végszál meghúzásával lehet szabályozni, ahogy csak szeretnénk.
Ebben az esetben a kezdőkört annyira szorosra lehet húzni, hogy az teljesen össze tud zárulni, nem marad lyuk.
A kettő közti különbség nagyjából ilyen:
ITT találod a kedvenc szerencsehozó madaram leírását ahol mindjárt hasznát is veheted a körhorgoló tudománynak.