Padovai vagy másként Páduai Szent Antal a legnépszerűbb szentek egyike. Nincs templom, ahol ne állana egy szelíd kinézetű, barna ferences csuhába öltözött férfiú szobra, karján a kis Jézussal, szabad kezében liliommal. Annál is inkább, mert a szegélyek védőszentjének szobra előtt található "Szent Antal-persely" szolgál a rászorulók számára felajánlott adományok gyűjtésére. Élénken emlékszem, hogy a nagymamámnak és édesanyámnak is egy kis fémből öntött SzentAntantan (ahogy kicsiként hívtuk) szobrocska volt a pénztárcájában az aprók között...

Az eredetileg Fernando (Ferdinánd) de Bulhoes névre keresztelt szent Lisszabonban született, 1195. augusztus 15-én előkelő, hívő szülők gyermekeként, akiktől mély vallásosságot és egyeneslelkűséget örökölt. Tizenöt éves korában belépett szülővárosának ágoston rendi kolostorába, de hamar feltört benne a vágy, hogy a szegények közösségében éljen. 1220-ban átlépett hát a ferences rendbe; felvette a szegényes szerzetes ruhát, keresztnevét templomuk védőszentje, Remete Szent Antal nevére cserélte és misszionáriusként Marokkóba indult.

Egy súlyos betegség miatt hamarosan vissza kellett fordulnia, de a hajó, amin utazott viharba került, és Szicília partjaihoz vetődött. Itt (Montepaoloban) élt remeteségében egy ideig, mígnem néhány társával együtt elküldték egy egyházi ünnepségre, ahol úgy adódott, hogy neki kellett prédikálnia. Antonius lelkesedése, műveltsége és kiváló szónoki képessége azonnal feltűnt elöljáróinak, akik azzal bízták meg, hogy prédikáljon. 1227-ben Észak-Itáliába küldték, ahol térítő prédikátor és tartományfőnök, valamint a Bolognai Egyetem teológia első ferences lektora lett.

Szent Domonkos, Aquinói Szent Tamás, Assisi Szent Ferenc kortársa volt, akikkel személyesen is ismerték egymást. Közös feladatuk volt Észak-Itália és Dél-Franciaország eretnek tömegeit prédikációikkal Isten útjára térítgetniük. Szent Antal nagy sikereket ért el hittérítőként. Úgy tartották róla, hogy sugárzik róla szent életvitele, beszédei tömegeket vonzottak; sokszor a templom előtt kellett prédikálnia, mert az összegyűlt hívők nem fértek be az épületbe. A pápa „Élő Frigyládának” nevezte, olyan kiválóan ismerte a Biblia minden mondatát.

Utolsó éveiben Padovában telepedett le, ahol megreformálta a várost; azon munkálkodott, hogy zárassák be az adósok börtönét, támogassák a szegényeket és térjen mindenki Isten útjára.

Antal 1230-ban meggyengült egészsége miatt visszavonult számos hivatalától, majd 1231. június 13.-án, alig harminchat éves korában halt meg, az arcellai kolostorban.

A sírjánál történt számos imameghallgatás, gyógyulás és csoda következményeként IX. Gergely pápa alig tíz hónappal halála után szentté avatta. Sírja ma is híres zarándokhely, a padovai Szent Antal-bazilikában található.

Legendái

• Egyszer Bibliaolvasás közben megjelent Mária a gyermek Jézussal, ezért is ábrázolják sokszor a gyermekkel a karján.
• Egy házasságtöréssel vádolt asszony ártatlanságát úgy bizonyította, hogy megszólaltatta annak csecsemőjét.
• Legnépszerűbb legendája szerint egy hitetlen embert úgy győzött meg arról, hogy Krisztus valóban jelen van az oltáriszentségben, hogy az ember szamarát a kehely és az ostya elé vezette. Az állat a szentségek láttán letérdepelt.
• Az igehirdetésére összegyűlt tömeg egyszer letaposott egy tábla gabonát, ami ennek ellenére aratásra mégis dús termést hozott.
• Történt egyszer, hogy Rimini lakói nem akarták meghallgatni Szent Antal beszédét, ezért ő a halakhoz fordult és nekik prédikált, akárcsak kollégája és rendjének alapítója Assisi Szent Ferernc, aki a madarknak szónokolt.
• Egy másik történet szerint egy novícius megszökött Antonius zsoltáros könyvével, de egy látomás azt parancsolta a tolvajnak, hogy szolgáltassa vissza a kódexet. Ez a magyarázata annak is, hogy miért hozzá fohászkodtak az emberek, ha elveszítettek valamit…

Attributumai ezen legendákból adódóan: a karján ülő gyermek Jézus, búza, kenyér, könyv, szamár, liliom.

A védőszent
Páduai Szent Antal elsősorban a szegények védőszentje a közbenjárásáért nyújtott adományokat „SzentAntal kenyerének” is nevezik. Patrónusa még az éhezőknek, meddőknek, várandós anyáknak, időseknek, a gyulladásban szenvedőknek, a szembetegeknek, az amputált végtagúaknak, elveszett tárgyaknak, az állatoknak (leginkább a halaknak és háziállatoknak), a hajósoknak, az aratásnak, Padovának, Portugáliának és Brazíliának.

Régi hagyományok Szent Antal napján

• több helyen dologtiltó napnak tartották, nem volt szerencsés ilyenkor dolgozni
• az asszonyoknak nem volt szabad liszthez nyúlni, nehogy keléses legyen a kezük
• ezen a napon nem fogták be az állatokat, vagy láncon hajtották á, hogy erősek legyenek (mint a lánc)
• SzentAntalhoz imádkoztak, hogy védje meg állataikat a vadaktól és vésztől
• Baranya megyében ezen a napon gyújtották meg "Szent Antal tüzét", ami Szent Ivánéhoz hasonlóan gyógyító, tisztító erővel bírt
• néhol férjjósló napnak tartották; a lányok különböző praktikákkal próbálták kitalálni, ki lesz a jövendőbelijük.

Forrás:Kristin E. White: Szentek Lexikona, Jutta Seibert: A keresztény művészet lexikona, wikipedia.
A kép eredetijének forrása: