Gimnazista koromban az irodalom tanárnőm minden hónapban megadott egy általa kitalált novella címet és néhány szót, amit bele kellett fogalmaznunk az irományunkba...Nagyon szerettem ezeket a feladatokat; néha komoly kreativitást igényelt összehozni belőlük egy kerek fogalmazást.
Egy ilyen írásom került a kezembe a minap, gondoltam közzéteszem.

EGY HOSSZÚ ÚT

Egy hosszú szerdai nap után hazaérkezve, fáradtan rogytam le a szobámban elnyúló bolyhos szőnyegre. Nem volt kedvem tanulni, hát más elfoglaltság után néztem.

Kedvenc, Salvador Dali életéről szóló könyvem akadt a kezembe. Lapozgatni kezdtem, és minden festményt jó alaposan megvizsgáltam, hátha valami, számomra eddig ismeretlen részre bukkanok.
Mikor a harminchetedik oldalt akartam ráhajtani a harminc hatodikra, mintha a kezem megbénult volna. A művelet sehogy sem sikerült. Egyfolytában az előttem némán heverő képet néztem...

Egy sivatagos tájon guruló szekeret ábrázolt, ami egy talán több kilométer távolságban lévő városba igyekezett, mégis úgy tűnt, mintha percek kérdése lenne csak, hogy megérkezzen.

Hallottam a fantomszekér nyikorgását és az őt húzó ló patáinak tompa kopogását az apró kavicsos talajon.
Egyszer csak valami hideg borzongás futott át rajtam. Egy szepegő, szende szél homokot szórt a szemembe. Dörgölni kezdtem és pár perc múlva meg is szűnt a szomorú szél szórta szúrás. Amint szemhéjam felemelkedett, megint megpillantottam a szekeret és utasát.

Változatlanul a város felé haladtak.
Utána szaladtam kiáltozva, hogy várjon meg, de mintha ott se lettem volna…

Önkényesen felugrottam, és leültem a hajtó mellé a bakra. Mikor elhelyezkedtem, a mellettem ülő lény lassan felém fordult.

A látványtól szinte megfagyott bennem a vér. Mintha egy csavargó lett volna. Nyomorúságosabb figurát nehéz lett volna elképzelni. Ruhája színehagyott rongyfoszlányokban csüngött csontvázszerű testén. Az egyik nadrágszára térden alul hiányzott, a másik spárgával volt összekötve, hogy ne lebbenjen szét járás közben. Ahogy elszakadtan csüngött róla, mint két rongyos függöny. Kabátja és inge szinte kivehetetlen határokkal folyt egybe vékony cafatokban, amit a nemrég leszakadt kabátgallér, ahogy lelógott messze a háta közepéig, még groteszkebbé tett. Az egyik kezét rongycsomókba bugyolálta, a mocskos vászon nyilván sérülést takart. A másikkal görcsösen tartotta a gyeplőt. A jobb szeme nem látszott egyetlen kékes daganat mögött. Könnyű fejsebében beszáradtan ragadtak meg a kócos hajcsomók. Ez jól látszott szalmakalapján át, aminek jóformán nem volt teteje és karimája is alig. A legborzasztóbb az volt, hogy a mögötte elterülő tájat is láttam rajta keresztül.

Ez a szörnyűséges alak egyetlen ép és látható szemével merően nézett rám, aztán mikor észrevette a meglepődéssel kevert félelmet az arcomon, kedvesen elbazsalyogott.

- Mélységes hódolatom! Kérem, engedje meg, hogy felfedjem kilétem! A nevem Anthonis van Dyck. Tisztában vagyok vele, hogy külsőm kicsit elriasztotta Önt, ezért elnézését kell kérem.
Zavartan pislogni kezdtem.
- Hmmm, ha jól tudom, van Dyck a XVII. század egyik fenomenális flamand festője volt, aki 1641-ben meghalt Londonban. Ő készítette el az apostolsorozatot és…
- Ó, hízelgő rám nézve, hogy így nevez és ilyen sokat tud rólam. Egészen tenere lupum auribus hozott, akarom mondani; zavarba jöttem. Kérem, szóljon rám, ha latinul kezdenék el hablatyolni, de ezt nem tudom kivetkőzni.

Egyik ámulatból a másikba estem. Már egyáltalában nem irtóztam Sir Dycktól, sőt legnagyobb meglepetésemre, kifejezetten örültem annak, hogy ő ül mellettem.

A fura figura egyre csak az utat nézte. Olyan érzésem volt, mintha közben egész’ máson járna az esze. Hosszú halk hallgatás helyezkedett a halimbázón haladó hajtott hintó fölé. Csak a kerekek kattogó kopogása keresztezte a kábító csendet, vagy a sistergőn süvítő szél szaladt végig a sivatagos tájon. Mikor már majdnem megőrültem a magamban mozgó mondanivágyó mondatok málhájától, megszólaltam.

- Megkérdeztem, hová igyekszünk? – a fura figura felém fordulva felelt.
- Azt kérdezed; Quo vadis? Az a lovamtól függ. Ő a spiritus rector, azaz a 'szellemirányító'. De, ha jól gondolom, ebbe e előttünk elterülő elhagyott településre. Szeretünk ott lenni, ott persona graták vagyunk.

Ez utóbbi kifejezés végre ismerősen csengett, és hogy megakadályozzam a nyomasztó csendet, megkérdeztem, miért használ folyton latin kifejezéseket. Ezzel rátapinthattam egy felettébb fontos dologra, mert hosszú fejtegetésbe fogott.

Talán egy óra telhetett el, mikor végül hirtelen elhallgatott és csontos ujját figyelmeztetőleg a szája elé helyezte.

Homokos fövenyen kocsikáztunk, ahol Három virágfejű nő a tengerparton rábukkant egy hangversenyzongora bőrére. Ketten sakkoztak, a harmadik pedig a hangszerbőrt szorongatta a kezében.

Az utasításnak engedelmeskedve meg sem nyikkantam. A fura fantom felém fordulva félénken felsóhajtott és a sakkozók irányába mutatott.
- Quieta non movere; ’a nyugodt dolgokat nem szabad bolygatni!’
Megállította a kocsit. Csend lett. Csak a sziklákon túli tenger halk morajlása hallatszott, ahogy a heves hullám elhal a hozzácsapódó köveken, majd visszahúzódik. Még a gerincem is belebizsergett.

Sir Dyck megfogta a kezem és vezetett a sakkozó hölgyek felé. Hangtalanul haladtunk hozzájuk a halvány, hideg homokon. A tábla előtt megálltunk. A virágfejű hölgyek könyökölve ültek a pepita tábla két oldalán, és mikor a fehér futó felismerve feladata fontosságát a fakó fán futva feltartóztatta a fekete fenség feleségét mindketten összerezzentek. Az egyik virágkoszorújából kék és sárga madarak röpültek ki, míg a másikéból szürke és zöld hangyák másztak elő.
A harmadik hölgy, aki mostanáig a versenyzongora és egy nagybőgő bőrével volt elfoglalva, felállt és mindkét kezét a magasba emelte. Ekkor az ég eddigi kék és halványsárga átmenete gyors kavargással szürke és zöld színekbe öltözött.

A fantom ismét intett és mi folytattuk utunkat a sárgás hosszú úton a város felé. Újra mély hallgatás következett. A csonka csöndet a gyomromból feltörő különböző hangok kavalkádja biccentette félre.

- Hmmm, Ön éhes. Quid nunc? ’Mit tegyünk most?’ Stante pede, akarom mondani rögtön segítünk a helyzeten.

Alig pergett le pár pillanat, egy falakkal körülvett labirintushoz értünk. A folyosók szövedékének belsejében egy lilasapkás, buggyos ruhába öltözött úriember térdelt. Bal lábára támaszkodott, a másikat messze oldalra nyújtotta. Egyik keze a csípőjén pihent, a másikat egy mankóval támasztotta alá.

- Ő Vermeer van Delft szelleme, melyet asztalnak is lehet használni -
mutatta be Sir Dyck a másik fura festő fickót, majd odahúzott egy éjjeliszekrényt, melynek hőmérséklete olyan volt mikor ráültem, mint a vörösbegy fészkének. Ő egy hírhordóra telepedett, és akkor valaki egy zsinóron finom illatú, fehér falatokat lógatott le elénk.

Csak később láttam, ezek Tükörtojások serpenyő felett, serpenyő nélkül. Minden falatnál, ahogy beleharaptam a feltálalt, pontosabban a lelógatott étekbe, különböző, kulináris kedvenceim íze áradt szét a számban. Így lakmároztunk Vermeer van Delft szellemét használva asztalként, egy jó ideig.
- Egy tükörtojás lenne a szellem tápláléka? – méláztam magamban.
A derék, vagy legfeljebb fejmagasságig érő falakról a tojásokhoz hasonlóan órák folytak le. Kékes számlapjukon lassan kattogott mindig arrébb és arrébb a nagy és kismutató.
A falak oldalán egyre gyorsabban lecsúszó órák halk, tompa puffanással omlottak szét a földön. Csak ekkor eszméltem rá arra a bénítólag ható tényre, hogy az ember bármit is csinál, az órák egyre folynak ki a kezéből, és nekem holnap...

- Tempus edax rerum – szólalt meg hirtelen sir Dyck, látva arcomon a sötétedő gondolataimat.
- Mit jelent ez a mondat? – kérdeztem felúszva gondolataim örvénylő tengeréből.
- A ’mindent elpusztító időt’, de ne feledd Az emlékezet állandóságát se! – felelte felettébb furcsa fogalmazásban.
- Mit mondhat egy megboldogult festő egy kis utazónak búcsúzóul? Talán csak annyit, hogy a korlátok közé zárt, sokszor rideg és kegyetlen valóság elől néha utazz el egy-egy hosszú útra a fantáziád világába, s meglásd, újra hazatalálsz.

A képek (Salvador Dali: A fantomszekér, Három virágfejű nő a tengerparton rábukkan egy hangversenyzongora bőrére, Vermeer van Delft szelleme, melyet asztalként is lehet használni, Tükörtojások serpenyő felett, serpenyő nélkül, Az emlékezet állandósága) forrása a musiquesvoyages.centerblog.net és a salvador_dali.addcenter.com oldalak.

Gyerekkoromban apukám nagyon sokszor készített kőrözöttet. Ő is juhtúrót használ hozzá, így én is ezt a változatot szeretem.
Tudom, ahány ház, annyi féle kőrözött, nos, ilyen az enyém:

HOZZÁVALÓK

• 150 g tehéntúró
• 150 g juhtúró
  (de lehet csak az egyik is, vagy a kettő különböző arányokban a keverve)
• kb. 2 ek tejföl
• 1 nagy fej vöröshagyma
• 1-2 tk pirospaprika
• 1 kk őrölt kömény
• csipetnyi cayanne bors (ez el is hagyható, mert kissé csípőssé teszi a végeredményt), vagy fehérbors
• pici mustár

ELKÉSZTÉS

A túrókat a tejföllel elkeverem, egy villával kicsit szétnyomkodom a „göböket”, és hozzáadom az apróra vágott hagymát, a fűszereket és egy pici mustárt.

MEGJEGYZÉS

• A fenti mennyiségekből egy nagy (500 g-os) margarinos doboznyi lesz.
• Akkor szoktam készíteni, ha a gofris-palacsintás uzsi után marad némi tehéntúró.
   

Igen, tudom, palacsintareceptje is mindenkinek van, de mégis leírom, hogy én hogy csinálom, hátha Neked mégsincs, vagy nagyon másmilyenebb, mint az enyém...No, meg ma épp azt kell sütnöm uzsira és a blogban is jól mutat a gofri után...

Hozzávalók (kb. 25 darbhoz):

• 500 g (fehér tönkölybúza) liszt
• 1 csomag sütőpor
• 2 tk fahéj vagy/és vanília őrlemény (elhagyható)
  
• csipet só
• 2 egész tojás
• 2 ek cukorféle
• 500 ml tej
• 500 + kb. 400 ml víz
• 2 ek olaj

Elkészítés:

A lisztben elkeverem a sütőport, a fahéjt, a sót.
A tojásokat a cukorral és egy kis vizes tejjel habosra keverem.
Apránként, a maradék folyadékkal felváltva hozzádolgozom a lisztet.
Ha a tészta már csomómentes, lefedve hűtőbe teszem pihenni legalább ½-1 órára.

Sütés előtt hozzákeverek még kb. 3-4 dl vizet, hogy csak kicsit sűrű, könnyen terülő legyen a tészta. Végül 2 evőkanál olajat is a tésztába öntök, hogy ne tapadjon le sütéskor, és, hogy ne kelljen minden palacsinta előtt olajozni a serpenyőt, mert úgy túl zsíros lesz.

A palacsintasütőt először üresen jól felhevítem, majd közepes lángra visszavéve merőkanállal belecsorgatok egy adag (kb. 70-80 ml) tésztát. A serpenyőt mozgatva egyenletesen elterítem, és kb. fél-1 perc alatt megsütöm az egyik felét, majd óvatosan alányúlva egy műanyag lapátkával (nekem nem megy a dobálás...), megfordítom és kb.20 másodperc alatt készre sütöm.

Így a tésztám egy könnyű, vékony, szép világos lap lesz, amit élvezet megtölteni bármilyen édes krémmel, akárcsak a gofrit, aminek receptjét ITT találod.

Megjegyzés:

• A készítésbe szeretem bevonni a Gyerekeimet is. Már profin tudják felváltva a tésztába adagolni a tejet és a lisztet.
• Néha a tartalmasabbá tétel érdekében szoktam a tésztába csempészni némi teljes kiőrlésű lisztet, de csak kb. 100g-nyit, hogy a kisült palacsinta ne legyen túl nehéz és vastag. Ilyenkor jó szintén kevés (100 g) rizslisztet is hozzáadni, hogy ellensúlyozza a "nehézséget".
• Ha biztosra akarsz menni, az első sütés előtt önts egy pár csepp olajat a serpenyőbe, hogy semmiképpen ne ragadjon le.
• A palacsintasütő olajozást ne hagyd ki, ha teljesen új serpenyőt kell "felavatnod".
  Tapasztalatom szerint a sütőnek is bele kell jönnie a sütésbe, hogy jó palacsinták sülhessenek.
• A munka végén a serpenyőt csak maximum egy papírtörlővel törlöm át, vagy sima vízzel öblítem el; mosószerrel sose, hogy az "olajos patinája" megmaradjon.

Egy-egy palacsintában 60 kcal-nyi energia és 7 g szénhidrát van, természetesen töltelék nélkül.

Kisiskolás koromban a sulink mellett volt egy gofris. Úton hazafelé sokszor betértünk egy-egy túrós, csokis gofrira…Mióta anyuka vagyok, én csinálok gofrit a családnak.
Sok-sok recept létezik ebben a témában is; nekünk az alábbi jött be igazán:

Hozzávalók (elég sok darabhoz):

• 3 db tojás
• 4 ek (60 g) (barna) cukor
• 4 dl tej
• 80 g vaj
• 2 tk vanília esszencia
• fél citrom frissen facsart leve
• 300 g liszt
  (én 200 g teljes kiőrlésű és 100 g fehér tönkölybúzát használok)
• ½ csomag sütőpor
• csipet só
• 1 tk fahéj
   
• 1 gofrisütő (bármely nagyáruházban is kapható pár ezer forintért)

A gofrik tetejére:

túrókrém, különböző ízesítésű pudingok, lekvárak, mogyoróvaj, mogyorókrém, olvasztott csoki, tejszínhab és bármi, ami még eszedbe jut.

Elkészítés:

A tojásokat elkeverem a cukorral, a tejjel és az olvasztott vajjal, hozzáadom a vaníliát és a citromlét is.
A lisztben elkeverem a sütőport, a sót és a fahéjat.
Apránként hozzákeverem a folyadékokhoz, ami sokkal sűrűbb lesz, mint a palacsintatészta, de jó lesz úgy, nem szabad felhígítani.
Letakarva hűtőbe teszem legalább egy órára.

Sütéskor bekapcsolom a gofrisütőt, majd, ha már nagyon forróra felmelegedett, egy kb. egy negyed merőkanálnyi tésztát kanalazok a közepére (nem kell, a sütőfelületet elárasztani tésztával, mert kifolyik) és rácsukom a fedelét. Jó 2 percig hagyom sülni, majd egy favillával kiveszem és beállítgatom egy kosárba, hogy ropogósak maradjanak.
Önmagukban is nagyon finomak, de mindenféle édes krémmel is meg lehet kenni a tetejüket.

Megjegyzés:

• Már egyszer meg kéne számolnom, hány darabot lehet kisütni egy ekkora adagból, de, ha a családom letelepszik enni, akkor folyamatosan csak sütök-kenek-sütök-kenek…Egyszerre nem szokott elfogyni; ilyenkor hűtőbe teszem, és legközelebb tuti, nem marad egy csepp se belőle.
• Fontos, hogy jó forró legyen a sütő, mikor belekerül a tészta, hogy jó ropogósra süsse a gofrit.
• A sütési idő gofrisütőnként változó lehet. A lényeg, hogy akkor lesz jó, ha kívül ropogós, belül még puha.
• Fontos, hogy a sütőből kivéve úgy tedd, hogy a gőz tudjon távozni belőle, mert, ha egymásra teszed a gofrikat, akkor gumiszerűek lesznek, és teljesen elvesztik a ropogósságukat.
• A túrókrémet én úgy készítem, hogy a tehéntúrót krémesre keverem egy kevés tejföllel, pici mézzel és pici vanília esszenciával.

A Vízkeresztről szóló bejegyzésemben írtam, hogy a Háromkirályok és Jézus megkeresztelkedése mellett első csodatételéről is megemlékeznek a keresztények. Ez utóbbi már akkor is szöget ütött a fejemben, hát igyekeztem utánajárni a dolognak.

Végül sok-sok keresztény oldalt és jeles napok naptárt átböngészve rátaláltam a lényegre:
Egészen pontosan a Vízkereszti ünnepkörhöz kapcsolódóan, de nem január 6-án, hanem az azutáni második vasárnap emlékeznek meg a katolikus templomokban Jézus első csodatételéről, ami ilyenkor imádkozással, énekléssel, evéssel, ivással társul. A pap ezen a vasárnapi misén olvassa fel és magyarázza, János evangéliuma 2. fejezetének 1–13. verseiben leírt kánai menyegzőről szóló történetet.
A kánai menyegzőn (a János evangéliumában leírt legenda szerint) Jézus a vizet borrá változtatta. Ez a tette tulajdonképpen „epifánia”, azaz 'az Úr megjelenése’, mert a tanítványok számára ekkor vált először láthatóvá Jézus csodatévő ereje, isteni mivolta. Ezért lett része a vízkereszt liturgiájának, és ezért sorolódott ez is a január 6-án megünneplendő „epifánia” események közé.

A kánai menyegző története:
Lakodalom volt a galileai Kánában, ahová Jézust és tanítványait is meghívták.
A zsidóknál az volt a szokás, hogy ha leány volt a menyasszony, akkor egy teljes hétig, ha özvegyasszony ment újra férjhez, akkor 3 napig tartott a menyegző. A vendégek naponta jöttek és mentek, a násznép folyamatosan cserélődött, de a násznagynak és az étel-italnak mindvégig ki kellett tartania. Ha azonban a lagzi egy hétig tartott, előfordult, hogy elfogyott a bor. Kánában is ez történt…
„Amikor fogytán volt a bor, Jézus anyja megjegyezte: Nincs több boruk!
Jézus azt felelte: Mit akarsz tőlem, asszony? Még nem jött el az én órám!
Erre anyja szólt a felszolgálóknak: Bármit mond nektek, tegyétek meg!
Volt ott hat kőkorsó a zsidóknál szokásos tisztálkodás céljára, mindegyik két-hárommérős.
Jézus szólt nekik: Töltsétek meg a korsókat vízzel!
Meg is töltötték őket színültig. Ekkor azt mondta nekik: Most merítsetek belőle, és vigyétek oda a násznagynak. Odavitték. Amikor a násznagy megízlelte a borrá vált vizet, nem tudta, honnét való, a szolgák azonban, akik a vizet merítették, tudták. Hívatta a násznagy a vőlegényt, és szemére vetette: Először mindenki a jó bort adja, s csak mikor már megittasodtak, akkor az alábbvalót. Te mostanáig tartogattad a jó bort!
Ezzel kezdte Jézus csodajeleit a galileai Kánában. Kinyilatkoztatta dicsőségét, és tanítványai hittek benne.”
(Jn. 2,11).

Ezt a történetet régen vidéken több háznál is eljátszották, elénekelték a kánai menyegzőről szóló éneket. Víznek nevezett bort vittek a szobába, amit a gyülekezet kijelölt násznagya megáldott, énekeltek, imádkoztak, majd hozzáláttak az evéshez, iváshoz, sőt táncra is perdültek.
Ezeket az énekeket nemcsak a kánai menyegző vasárnapján, hanem disznótoron, lakodalmi vacsorán, sőt halotti toron is énekelték.

Jézus első csodatételének motívuma, ahogy a vizet borrá változtatta később az utolsó vacsorán is megjelent. A víz átlényegülésének szimbóluma fő eseménye a keresztény szertartásoknak. Az eukarisztiában (Úrvacsora), Jézusnak az utolsó vacsorán a kenyérről és borról mondott szavait és cselekedeteit ismétli meg a miséző pap, vagy tiszteletes liturgikus módon.

Források, amiket végigböngésztem az összefüggéseket keresve és segítségemre voltak: segitok.wordpress.com, sulinet.hu, lexikon.katolikus.hu, mek.niif.hu

A kép forrása az examiner.com oldal.
 

Már régóta készülök írni az otthon könnyen, gyorsan elkészíthető sminklemosóról…és a szempilladúsításra kiváló ricinusolajról. Most meg is teszem.

Hozzávalók:

• 25 ml ricinusolaj
• 25 ml olívaolaj
• 50 ml-es üvegcse
• vattapamacs

Elkészítés:
Egy 50 ml-es (pl. kifogyott mandula, vagy jojobaolajos) üvegcsét félig megtöltöm ricinus, majd felöntöm olívaolajjal. (Természetesen a mennyiségen lehet változtatni, a lényeg a két olajféle kb. 1:1 arányú "összeöntése".)
A keveréket alaposan összerázom és már használható is.
Vattapamacsra folyatok egy keveset, majd ezzel törlöm le a szemfestéket.

Amellett, hogy károsító anyagok nélkül leoldja a festéket, ápolja is a pillákat.

Tipp:
Ricinusolaj hiányában sminklemosónak kiválóan lehet használni tejet, vagy csak olíva, esetleg kókuszolajat is.
Egyszerűen tegyél egy kis tejet, vagy olajat egy pici vattapamacsra, és ezzel töröld le a sminket, szemfestéket.
Eddigi tapasztalataim alapján egyébként a kókuszolaj a legjobb lemosó. Bármilyen sminket könnyedén le lehet szedni vele, remek hidratáló és minden bőrtípushoz megfelelő. Télen csak az a baj vele, hogy folyton melengetni kell, mert a mostani 20-21°C-os szobahőmérsékleten megdermed...

Szempilladúsításra ricinusolaj

Hozzávalók:

• vattapamacs
• szempilla elválasztó kefe (drogériákban kapható, úgy néz ki, mint a szempillaspirálok, csak nem festékes tokban van, hanem külön, és ecsetszerű nyélben végződik), de használhatsz egy régi, alaposan kimosott spirált is.
• és persze, ricinusolaj.

Használat:
Mosd le a szemedről és a pillákról a festéket.
Dúsító kúraként mártsd a tiszta szempilla elválasztó kefét a ricinusolajba és többször áthúzva vidd fel vékonyan a szempilláidra. Napi használatával a pillák egy idő után szépen bedúsulnak.
(Reggel, sminkelés előtt ne felejtsd el langyos vízzel lemosni!)

Megjegyzés:
Szemöldökre is hasonló módon lehet használni, sőt, pakolásként a hajra is, mert mindenféle szőrnövekedést serkent.

Bővebben ebben a bejegyzésemben olvashatsz a ricinusolajról.

Beszerzési tipp:
Ricinusolajat bármelyik patikákban, vagy gyógynövény szaküzletekben be lehet szerezni; egyszeri maximális gyógyszertári kiszerelése, kiadása 30 ml, ami kb. 300,-Ft.

A képek eredetijének forrása a happy-go-beautiful.com és a leonsantiagebeautysecrets.com oldalak.

Tudtad, hogy ma péntek 13-a van? Ha nem rengetett meg a tény, akkor szerencsés vagy, és nem babonás…
Honnan ered Péntek tizenharmadika legendája? Igyekeztem utánaolvasni, de, konkrét választ nem találtam. Mivel a néprajzkutatók szerint (is) valószínűleg két egymástól független babona összeolvadásából jött létre; külön gyűjtöttem a 13-ra és a péntekre vonatkozó "adatokat".

Tizenhárom

• Egy évben ennyi telehold van. (Oh, igen, a holdállások hatásairól is írnom kell még...)
• Kínában kifejezetten szerencsés szám.
• Nyugaton nagyon nem. New York felhőkarcolóinak 80 százalékában kihagyták a 13-dik emeletet a számozásából, a szállodákban nincs 13-as szoba, a kórházakban 13-as kórterem, a színházak nézőterén 13. sor, az utcákon 13-as házszám.
• A Forma-1-ben nincs 13-as rajtszámú versenyautó. Ha jól tudom a sportban is ahol lenne sincs 13-as "játékos".
• Az időszámításunk előtt majd’ kétezer évvel keletkezett Hammurapi-féle törvényoszlopon sincs 13-as törvény az amúgy számozott, hosszú listában.
• A régi egyiptomiak az élet tizenharmadik szakaszának a halált tartották, vagyis a túlvilági életet, ami náluk viszont nagyon jó dolognak számított.
• A tarot jóskártya-pakliban a halál kártyája szintén a 13-as számú, és híre ellenére nem egyértelműen negatív jelentésű lap; az átváltozást, a régiből valami új születését jelképezi. No, ezen kedvenc témámról; a Tarot kártyáról, majd később bővebben is írok...
• A keresztény kultúrkörben az utolsó vacsorán tizenhárman ültek az asztalnál; a tizenharmadik volt az áruló Júdás.
• Hasonló történet szerepel a kelta mitológiában is, ahol a főisten Odin 11 társával tartott lakomát, amit a meg nem hívott Loki, a viszály istene tett tönkre tizenharmadikként. (Egy mérgezett nyílvesszővel megölte a szépség istenét, Baldrt, ami végül az istenek háborújához vezetett.)
• Rooseveltről úgy tartják, hogy mindig maga mellett tartotta egyik titkárnőjét, hogy ha valaki esetleg az utolsó percben visszamondta a meghívást, vagy hirtelen csapódott a társasághoz, akkor se legyenek pont tizenhárman.
• Párizsban volt egy "quatorziéme", azaz a '14-dik' nevű szolgáltatás, ahol szükség esetén bárki rendelhet egy tizennegyedik vendéget.
• Decemberben Luca napja szintén 13-án van, amikor el kell kezdeni a székcsinálást, hogy Szenteste láthatóvá váljanak a boszorkányok.
• A számoknak különös jelentőséget, pozitív vagy negatív tulajdonságokat tulajdonítanak; e szerint a 13-as önmagában is misztikus, boszorkányos, vagy bűbájoló erejű, ami felerősíti a "varázslatokat".
• A számmisztikában a 13 eggyel több, mint a tökéletesség szimbólumának tartott 12. No, ebbe most nem mennék bele; megér egy-két külön, önálló bejegyzést…

Péntek

• Az ókori Rómában (majd később a középkori Angliában is) a péntek volt a kivégzések napja.
• Az európai pogány kultúrákban a hét ötödik napja volt a szent nap, amit az isteneknek tiszteletének szántak. (Ez is magyarázhatja a babona egy részét, miszerint pénteken elkezdeni egy utazást, vagy bármilyen fontos tevékenységet, balszerencsét hoz, hiszen ezt a napot az isteneknek kellett volna áldoznunk.)
• Az angol „friday" szó a szerelem és a termékenység kelta istennőjére, Freyjára utal („Freyja's day"). Egyes történészek szerint a keresztény egyház szándékosan állította be hívei előtt rivális vallás istennőjét boszorkánynak, Freyja szent napját pedig szerencsétlenséget hozó, elátkozott napnak.
• A keresztény hit szerint Jézus keresztre feszítése is péntekre esett. De e napra sorolják az Édenkertből való kiűzetést, az özönvíz kezdetét, és a bábeli torony leomlását is.

A 13-as számtól való félelelem (tudományos nevén: triskaidekafóbia) egy létező „betegség”. Az ebben szenvedő emberek ilyenkor a szerencsétlenségektől rettegve nem használnak elektromos tárgyakat, nehogy kigyulladjon tőle a ház, nem mozdulnak ki a otthonról, nehogy baleset érje őket, nem veszik fel a telefont, nehogy rossz hírt kapjanak...

Tetszik, vagy sem, a péntek tizenharmadikát nem lehet megúszni, mert minden évben legalább egyszer, legfeljebb háromszor együtt állnak a naptárban. Idén bőséges évünk lesz; január után márciusban, aztán augusztusban is péntekre fog esni tizenharmadika….
Hogy tényleg szerencsétlen-e ez a nap, azt nehéz lenne tudományosan bebizonyítani, bár ha valaki elhiszi, hogy az…Nos, a gondolatnak teremtő ereje van.

Szerencsés, szép napot!

Ajánlás:
Hogy mi minden okozhat szerencsétlenséget ma, azt megnézegetheted a life.com oldal képes összeállításában.

A felsorolt tények forrása többek között, de leginkább: astronet.hu, eletforma.hu.
A kép forrása a lanikae.blogspot.com oldal.
 

Ilyenkor, hideg időben nem szeretem a hűtőből elővehető uborkás, gyógynövényes arclemosókat - amik egyébként szintén tuti jók - most valahogy kiráz tőlük a hideg…

Melegségre vágyva, a tél időszakban inkább langyosítok magamnak (reggel és este)

• egy kis (kb. 50 ml) tejet, elkeverek benne
• egy pici (kb. ½ kk) mézet és időnként
• 1-2 csepp zsálya illóolajat a tág pórusaim összehúzása érdekében.

Ebbe a koktélba vattapamacsot mártva áttörlöm az arcomat.
Hagyom, hogy a tej picit rászáradjon a bőrömre, majd újra áttörlöm egy másik benedvesített vattapamaccsal.
Végül langyos vízzel lemosom.
Mindettől a bőröm kellemes, bársonyos tapintásúvá válik és megtisztul.

Magyarázat:
A tejről már írtam korábban is, hogy magas fehérje, kalcium és vitamintartalmú, és pH értéke a bőrével megegyező. Kozmetikumként remek hidratáló, bőrlágyító, nyugtató és tisztító hatású.
A méz kis mennyiségben alkalmazva hidratálja, tisztítja, táplálja és puhítja a bőrt.

Tipp:

• A mézet és az illóolajat el is hagyhatod belőle, csupán a tejtől is puha és tiszta lesz az arcod.
• Zsálya helyett más, a Te bőrtípusodnak, bőrproblémádnak megfelelőbb illóolajat is választhatsz. Ebben segítségedre lehet több korábbi bejegyzésem is.
  Illóolajokról részletesen
  Címszavakban az illóolajokról A-K és L-Z
  Útmutató az illóolajok kozmetikai felhasználásához
   

A képe eredetije a visualphotos.com oldalon található.
 

Ez egy nagyon finom, könnyen és gyorsan elkészíthető étel, amit lehet tálalni húsmentes (pénteki, vegetáriánus) ételként, könnyű vacsoraként, vagy nagyevőknek köretként.

Hozzávalók (4 főre):

• 4-5 db közepes méretű krumpli
• 2 csapott evőkanál (tönkölybúza) liszt
• 1-1 kávéskanál só, őrölt bors, őrölt szerecsendió, őrölt gyömbér, esetleg cayanne bors
• 1 csipet őrölt babér
• 1 tk vegamix
• kevés (hidegen sajtolt) olaj
• 1-2 ek zsemlemorzsa
• 1 nagy fej vöröshagyma
• 1 nagy pohár (330 g) tejföl, vagy 2 dl (főző)tejszín
• 1-2 gerezd fokhagyma
• 60-70 g reszelt sajt

Elkészítés:
A krumplit meghámozom, megmosom, vékony karikákra vágom és hagyom kicsit leszáradni.
A lisztet és az összes fűszert egy kis tálkába szórom és jól elkeverem.
Egy közepes méretű tepsit, vagy hőálló üvegtálat (az enyém 19x29 cm) kikenek olajjal és megszórom a zsemlemorzsával.
A krumplikarikákat megforgatom a fűszeres lisztben és egyenletesen elterítem a tálban. Elosztva a krumplin rákarikázom a vöröshagymát is.
A tejfölben elkeverem a maradék fűszeres lisztet, és az apróra vágott fokhagymát, majd végiglocsolom vele a hagymás krumplit.
Végül a tetejét megszórom reszelt sajttal.

Meleg sütőben 35-40 percig alufóliával letakarva párolom, közepes hőfokon. Az utolsó 20 percre leveszem róla a fóliát, majd feljebb tekerem a hőfokot, hogy a teteje is megpiruljon.

Tipp:

• Pikánsabb ízt kap, ha a tejfölbe 50 g juhtúrót keverek.
• Még ízesebb, ha füstölt sajt kerül a tetejére.
• A tálat bacon szalonna csíkokkal is ki lehet bélelni; úgy persze már nem "sovány", vegetáriánus étel lesz.

Megjegyzés:
Amikor a sütőben sült ételek tetejére sajtot, hagymát, zsemlemorzsát szórunk és ezt a felső réteget ropogósra sütjük, azt hívják Gratinírozásnak.
Akkor sikerül a legjobban, ha a hozzávalókat lapos, tűzálló tálba rétegezzük, a rétegeket jól megfűszerezzük, így a nagy felületen a ropogós rész is nagyobb lesz.

A recept eredeti változatát Frank Júlia: A legfinomabb vegetáriánus ételek című szakácskönyvében találtam.
 

Régóta próbálkozom a tágpórusú, harmincon felüli (szarkalábasodó), kissé víz és zsírhiányos, de gyulladásra hajlamos bőrömre való, tökéletes éjszakai hidratálókrém megalkotásával.
Az alábbi recept szerint készítem egy ideje, és használom nap, mint nap. Az arcom és én is nagyon szeretjük.

Hozzávalók:

• 5 ml (1 teáskanál) méhviasz
• 10 ml (2 tk) kókuszvaj(olaj)
• 5 ml (1 tk) kakaóvaj
• 2,5 ml (1 kávéskanál) sheavaj
• 5 ml jojobaolaj
• 2,5 ml szezámolaj
• 2,5 ml avokádóolaj
   
• 4 csepp levendula illóolaj
• 3 csepp kamilla
• 3 csepp zsálya
• 2 csepp pacsuli
• 1 csepp geránium
• 1 csepp rózsa
   
• 1 kapszula E vitamin, vagy helyette 2,5 ml (1 kk) búzacsíraolaj
   
• 20 ml (rózsa)víz

Elkészítés:
Minden előre jól elmosott, fertőtlenített eszközt és a hozzávalókat is a kezem ügyébe készítek.

Egy széles lábasban felteszek vizet melegedni. Egy kispohárba kimérem a (rózsa, vagy desztillált) vizet és beleállítom a lábasba.
Egy üvegtálkába mérem a méhviaszt, a vajakat és a jojobaolajat, majd azt is a vízfürdőbe teszem. Addig kevergetem a vajakat, míg fel nem olvadnak teljesen.

Ekkor a pohár vizet és a tál olvadt vajat is kiveszem a lábasból.
A hőre érzékeny szezám és avokádóolajat is hozzákeverem az olvadékokhoz, majd jöhetnek az illóolajok és az E-vitamin. (Ez utóbbit megszúrom egy tűvel és kinyomom belőle a kapszula tartalmát.)
Az olajos keveréket beleöntöm egy előre fertőtlenített 50 ml-es tégelybe.

Előveszem a kávéhabosító szerkezetemet, keverni kezdem vele az olajokat és szinte cseppenként – folyamatos keveréssel – hozzáadom a (rózsa)vizet is. Addig keverem (jó pár percig), amíg sűrűsödni nem kezd a krém, aztán hagyom teljesen kihűlni.

Igazán csak jópár óra múlva áll össze, ezért érdemes még délelőtt elkészíteni. A kotyvasztás az előkészületekkel (sterilizálás, olajosüvegcsék kezemügyébe helyezése) együtt kb. 15-20 percet szokott igénybe venni.

Használat:
Tiszta kézzel az előzőleg alaposan megtisztított bőrömbe masszírozom. A vajak és a nehéz olajok miatt csak lassan szívódik fel.
Érdemes rendszeresen használni, hogy a kellő hatást kifejthesse.

Magyarázat:
Igen, szörnyen hosszú az összetevők listája, de a tuti hatás érdekében mindre szükség van...

• Méhviasz - összetartja az olajokat és a vizet, amik egyébként maguktól két részre válnának a krémben
• Kókuszvaj(olaj) - a legtutibb hidratáló és fertőtlenítő hatású olaj (a pattanások, gyulladások ellen)
• Kakaóvaj - regenerál, hidratál, puhít, lassítja a bőr öregedését
• Sheavaj - gyulladáscsökkentő, puhító, nyugtató, hidratáló, öregedés gátló hatású
• Jojobaolaj - a legbőrbarátabb viasz, sejtregeneráló, bőrmegújító, hidratáló, puhító, gombaölő hatású; rugalmasabbá teszi a bőrt, helyreállítja a faggyútermelés egyensúlyát, segíti a gyulladások gyógyulását, kordában tartja a pattanásokat
• Szezámolaj - magas lecitin tartalma révén segít összetartani az összetevőket, emellett regeneráló, vitalizáló, méregtelenítő és tisztító hatású
• Avokádóolaj - szintén lecitin tartalmú, emellett nagyon magas a vitamin és esszenciális zsírsav tartalma
• Levendula illóolaj - fertőtlenít, gyulladást csökkent, ápol, hidratál, kiegyensúlyozza a bőr zsírosságát
• Kamilla illóolaj - gyulladást csökkent, sebet gyógyít, ráncosodó, érzékeny bőrre való
• Zsálya illóolaj - összehúzza a pórusokat és a ráncokat
• Pacsuli illóolaj - sebgyógyító, ápoló kifejezetten pattanásos bőrre
• Geránium illóolaj - regeneráló, vitalizáló, egyensúlyban tartja a faggyútermelést
• Rózsa illóolaj - a legtutibb bőrápoló és isteni az illata
• E vitamin - a bőr vitaminja, ami tartósítja is a krémet
• Rózsavíz - sejtregeneráló, hámosító, hidratáló, feszesítő, tisztító, ránctalanító hatása van, amellett, hogy nagyon finom az illata. A krém összetevőjeként a bőr felső hámrétegeiben pótolja a hiányzó vizet. Erre a célra az egyszerű desztillált víz is jó.

Mindezek mellett meg kell jegyeznem, hogy a legcélravezetőbb bőrhidratálás, ha a hiányzó vizet BELÜLRŐL pótolod és naponta megiszol legalább 2liter cukor és szénsavmentes folyadékot.